Javítsd meg a kapcsolataidat

A szociológusok szerint, sokféle szempontból lehet csoportosítani az embereket viselkedésük alapján, együttműködési szempontból, mindössze három típus létezik:
- az agresszív
   - a szubmisszív
                -  asszertív viselkedés.

A személyiségkülönbségek sokszor állhatnak egy-egy párkapcsolat útjába.


AGRESSZÍV VISELKEDÉS TÍPUS:


N
em csak az viselkedik agresszíven aki fizikailag bántalmaz valakit. Tettek, sőt szavak nélkül is lehet agresszíven viselkedni. Az agresszív ember tudatosan vagy tudat alatt úgy viselkedik, mintha többlet jogai lennének. Például ő az, aki meghatározza, hogy ki beszéljen és meddig; ő az, aki kijelöli a beszélgetések témáját, és uralja az eszmecserét akkor is, ha a jelenlévők másról, vagy másképpen szeretnének beszélni.
Az agresszivitás azonban nem egyenlő a határozottsággal, hiszen a határozott ember másokat is meghallgat, mások véleményét is kikéri, és a hallottak mérlegelését követően hoz döntést. Ezzel szemben az agresszív ember nem veszi figyelembe mások akaratát, érzéseit. Ő szabadon kifejezheti az érzelmeit, vagy indulatait, de ugyanez visszafelé már szociális szankciókkal jár részéről, vagyis ha valaki meg mer szólalni engedély nélkül, akkor akár a pillantásával is képes éreztetni, hogy ez mennyire ellenére van.
Az agresszióval az a legnagyobb baj, hogy a viszontagressziót vagy frusztrációt okoz olyanokban is, akiktől az agresszió távol áll. Az agresszió lehet hatékony és kevésbé hatékony; minden esetben rombolja a kapcsolatot, az eredményessége pedig bizonytalan. Sokszor a szorongás miatt is lehet valaki agreszzív; például ha egy döntést akarata ellenére kellett meghoznia, és érzi, hogy igazságtalan volt, akkor a hibáját tettetett agresszióval leplezheti.
Fontos tudni, hogy az agresszív személyiségtípus legtöbbször tudatában van annak, hogy amit mond, vagy cselekszik, az bántás, vagy sértés és álltalában önös érdekekből viselkedik így, hiszen számára az a kívánatos végkimenetel minden esetben, hogy neki legyen igaza.


SZUBMISSZÍV VISELKEDÉS TÍPUS:


E
z pontosan az agresszív ellentéte. A szubmisszív ember természetesnek veszi, hogy mások elmondják a véleményüket, de ő nem meri elmondani a sajátját. Megcsinál másoknak mindent, de ő nem mer kérni semmit. Mivel az ember önigazoló lény, ezért ez problémákat okozhat, hiszen frusztráció keletkezik, és a végén az az érzése, hogy őt soha nem kérdezik meg semmiről, ő soha senkinek nem fontos. Ennek bizonyos szituációban lehet előnye, de hosszútávon nem.
Ha valaki előre eldönti, hogy nem szólal meg egy adott helyzetben, vagyis ez részéről egy taktika, akkor működhet jól, de mint kommunikációs stratégia nem célravezető.
A szubmisszív embereknél előny lehet, hogy megsajnálják őket, de ez csak addig működik, míg nincs igazi érdekütközés, mert akkor szinte minden esetben lenyomják őket.


ASSZERTÍV VISELKEDÉS TÍPUS:

A
z agresszívitás és a szubmisszívitás között pontosan félúton helyezkedik el az asszertívitás. Míg ez viselkedésben jobban hasonlít az agresszivitáshoz, morálisan és erkölcsileg kevésbé elnyomó. Az asszertív ember úgy tekint a világra, mint ahol a felnőtt emberek egyenrangúak. Mindenki csinálhat bizonyos dolgokat nyugodtan; mindenki kifejezheti érzelmeit, a véleménye akkor is elfogadható, ha az asszertív emberétől eltérő, és mindenkit tiszteletbeli bánásmód illet meg. Az asszertiv viselkedést úgy szokás jellemezni, mint az elegáns magabiztosságot. Mások meghallgatása, kérésük mérlegelése ugyanúgy természetes, mint az, hogy hibázhatnak, meggondolhatják  magukat. kiállhatnak az érdekeikért és nemet is mondhatnak. 

E
gy emberben mindhárom viselkedéstípus jelen van., nincs olyan, aki csak egyféle viselkedést mutat. Ha valaki kívülről szemlél bennünket, akkor belsőtulajdonságnak tulajdonítja azt, ami szerintünk külső hatásra történt. Például ha valaki kiabál  akkor azt mondják rá, hogy hisztérika, anélkül, hogy tudnák mivel borították ki. Az emberekre egyébként is jellemző, hogy saját céljaik megvalósítását önmaguk sikerének tartják, míg mások sikerét legtöbbször a szerencsének tulajdonítják. De az igazság a kettő között van. Ha úgy érzed, hogy hajlamos vagy a makacskodásra és néha elnyomod mások véleményét, vagy túlzottan is a saját érdekeidet helyezed előnybe, akkor jobban kell törekednek az asszertiv viselkedés gyakorlására. Abban az esetben szintén, ha gyakran érzed úgy, hogy elnyomnak, és nem mersz kiállni magadért.
De hogyan lehetsz asszertív? Ha valamilyen szituációba keveredsz, törekedj arra, egyes szám első személyben írd le azt, úgy kérj, hogy kérésed végrehajtása a másik számára legyen természetes, ahogyan az is, hogy legközelebb ő is kérhet tőled valamit.
Amikor úgy érzed, hogy valaki irreálisat kér tőled, őszintén és határozottan mondd el neki, milyen nehézség merül fel azzal kapcsolatban. Sőt sokszor az is elég lehet, ha megismétled, amit a másik kért tőled. A hansúlyra fontos ügyelni, hogy hibáztatás és irrónia helyett őszinte kérdés hangozzon el. Fontos, hogy mindig úgynevezett ÉN üzeneteket fogalmazz meg, amikor valamivel kapcsolatban kifogásod van, és soha ne TE üzenet legyen belőle. Ne mondd az, hogy: "te már harmadszorra iratod meg velem a beosztást, mert olyan lusta vagy". Hanem helyette inkább fogalmazz így: "Megmondom őszintén, hogy számomra az elmúlt két alkalommal is nagyon fárasztó, és nagyon időigényes volt beosztást írni, ezért előre félek, hogy nem fogok boldogulni vele." Ugye mennyivel másképp hangzik? Ne hibáztasd a másikat, csak azt mondd el, hogy neked milyen érzéseket okoz a kérése, vagy miért nem áll módodban teljesíteni. Az asszertív ember mindig szemkontaktust tart és úgy kér, hogy az ne parancsnak tűnjön. Ráadásul úgy kér, hogy elmondja, miért kell tennie azt, amit. 
A munkahelyen a beosztottnak joga van ötleteket felvetni, a főnöknek, pedig joga van elfogadni, vagy visszautasítani azokat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Online rendelés (Shein.com)

Külföldön érvényesülni

Könnyen és gyorsan elkészíthető arcpakolások a konyhámból